Olvass bele!

Akció lejárta 2020. november 14

Bevezetés és köszönet

Ez itt egy ismeretterjesztő könyv, mindenkinek, aki szereti a kecskéket, érdeklődik a tartásuk iránt. Ebben a könyvben összefoglaltam 15 évnyi aktív kecskés tapasztalatomat, kicsit másképp, mint a szakkönyvek teszik. Igazi „szak” témákról nem írok külön, mit például a precíziós takarmányozás, a tejtermelés háttere, gazdaság elindításának könyvelési és ENAR tudnivalói – ezekre ott vannak a tényleg hozzáértők és a rengeteg egyéb szakkönyv. Itt csak arról mesélek, ami a gyakorlatban történik, a mindennapi életben, egy működő hobbi állattartó telepen.

Minden, amit leírtam, valós, megtörtént, leginkább velem, családommal és kecskéinkkel. Köszönöm azoknak a kecsketartóknak, akik az évek folyamán megosztották velem tapasztalataikat, történeteiket és kérdeztek folyamatosan – nélkülük nemcsak ez a könyv, de a könyv alapját jelentő cikksorozat sem indult volna útjára.

Köszönöm a „régi” Kistermelők Lapjának, hogy öt éven keresztül adtak helyet a cikkeimnek, biztattak és ha kellett, megvédtek. Elsősorban Lengyel Zoli „bácsinak”, aki utat engedett a cikkeknek, és másodsorban Kerepesi Katinak, aki szerkesztett, javított és ha kellett, keresett az enyémek helyett más képeket – mert igen, a képek is MIND a saját állataim fotói…

Köszönet Fodor Ferencnek, a többször is emlegetett „Feri bácsinak”, aki eleinte ellátott mindenre kiterjedő tudásával. Neki kellene könyvet írnia, mert egyszerűen ami tudás létezik kecskékről, az ott van a fejében. Tata és Komárom térségében sokan és sokat tanultunk tőle.

Köszönet a családomnak, leginkább Luca lányomnak, hogy kibírta velem és a kecskéimmel az elmúlt sok-sok évet. És bár sokszor kimutatta nemtetszését, mégis mindig, mindenben segített, ahogy tudott, és tudom, hogy titokban megszerette némelyik kecskét. Nem titok: a bakok az ő felügyelet alatt állnak, szent és sérthetetlen állatok! Édesanyám, testvéreim eléggé szkeptikusak minden vállalkozásommal kapcsolatban (nem is értem, miért?), de tudom, hogy nagyon szurkoltak nekem mindig, születésemtől fogva – külön köszönet érte!

És végül köszönöm maguknak a kecskéknek. Néha ördögök, néha angyalok, de mindenképp az életünk részévé váltak, elláttak minket tejjel, hússal, mosolygásra és szitkozódásra bírtak – megérdemlik, hogy jobban odafigyeljenek rájuk az emberek.

2020. nyár

A kecske, mint állat:

Furcsa lehet ez a cím, de a legtöbben azt sem tudják, valójában milyen állat a kecske. Persze, azzal tisztában vannak, hogy tejet ad, szarva van (nem mindig), mekeg, és akkora, mint egy birka (ami nem igaz), és hogy a bakok irgalmatlanul büdösek (ez sem mindig igaz). És a többi?

Kérődző…

Mit jelent a kérődzés? Ez az egyik legsarkalatosabb alapismeret, amit minden kecsketartónak tudnia kell. Kérődzés során az állat a korábban elfogyasztott táplálékot kis labdacs formájában „felöklendezi”, újra megrágja, és megint lenyeli. De… Ezt nem azért teszi, mert rengeteget evett és nem volt ideje megrágni. Hanem: a lenyelt táplálék egyszer már a gyomorba került, ott kicsit ülepedett, kicsit elkeveredett a többi megevett dologgal… EZ azonban nem „igazi” gyomor, hanem leginkább a megevett táplálék tárolására szolgál. Ezt nevezzük bendőnek. A rostos rész ebből a bendőből kerül át a „recésbe”, ahol kis gombócokká alakul, innen „kérődzi” fel az állat pihenőidőben, és keveri össze újra nyállal, rágja össze még jobban a kis labdacsokat. Na, ezt nevezzük kérődzésnek…

A visszanyelt takarmány ezután sűrűség szerint elrendeződik, bejut a leveles, majd az oltógyomorba, és innen tovább folytatja útját.

A négyrétű gyomorban (azért négyrétű, mert négy részre osztjuk: bendő, leveles, recés, oltó) elsősorban mechanikai aprítás folyik, illetve az itt élő, a bendőflórát adó apró élőlények fermentálják, bontják le alkotóira. Enzimes, tehát „igazi” emésztés először az oltóban történik, illetve később a vékonybélben. A felszívódás is a vékonybélben kerül túlsúlyba, bár a négyrétűben, a mikrobák által lebontott anyagok egy része is felszívásra kerülnek.

A kérődzés időigényes feladat, enni, rágni, nyelni, utána pihenni, böfögni, rágni kell, és újra nyelni. Ahhoz, hogy a kecske élete egyensúlyban legyen, elengedhetetlen az állat táplálása. A táplálásához meg kell értenünk emésztésének működését és azt, hogy időt kell neki hagynunk. Tehát: nem a bendőt, hanem a benne lévő bélbaktériumokat etetjük (rajtuk keresztül az állatot), és mindehhez idő kell…

Ahhoz, hogy a bendőben optimálisak legyenek a feltételek, megfelelő környezetet kell biztosítani. Mivel az állat mesterséges körülmények között él (háziállat), nekünk kell hozzásegítenünk a feltételek kialakításához. Ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű rostra, fehérjére és vízre van szükség, és kerülnünk kell a hirtelen takarmányváltásokat. A bendőben is élőlények vannak, ha hirtelen változásnak tesszük ki őket, akkor azt stresszként fogják fel, és úgy is reagálnak… Magyarul: elpusztulnak. Pusztulásukba pedig a kecske is odaveszhet.

Sajnos, a legtöbb kecsketartó ezzel nagyon nincs tisztában, ezért volt ez az első és legfontosabb, amit leírtam. Ha ezt, és ennyit már tudsz, és ezt minden egyes nap a szemed előtt tartod, sok baj már nem lehet!!

Érdekesség:

Képzeljünk el egy szűz területet. Üres. Senki nem lakik ott, csak árnyat adó fák, hűs patak, zöld mező. Szép és steril, ember nélküli. Tiszta… Ez az újszülött kecske gyomra. Amíg csak tejet eszik, addig ez a gyönyörű hely el van zárva a külvilágtól egy jó kis kerítéssel, bár már be-be kukkantanak kíváncsi tekintetek, van, aki a védőkerítésen kapaszkodva el sem akar menni. Ezek azok a baktériumok, amelyek az anya tőgyéről, magyarul a külvilágból származnak, de még nem tudnak megtelepedni a steril környezetben.

Aztán eljön a nap, amikor néhány ügyeskedőnek sikerül átjutnia a kerítésen, és elfoglal magának egy apró területet. A kerítés még zárva, de ezek mindenképp be akarnak jutni az új élettérbe, és – kicsit fedezékbe húzódva-ismerkednek a környezetükkel. Ezek a baktériumok már nem csak a tőgyről, hanem az olló által megrágcsált, esetleg lenyelt fű, fa, széna, abrakdarabkákról érkeznek. Az olló egyelőre NEM emészti meg ezeket, mert nem tudja.

Ahogy telnek a napok, az “őshonos” kolónia felszaporodik, érkeznek mindenféle népek, van, amelyik család a lucernáról, van, amelyik a poros szalmáról, tehát mindenhonnan jönnek sorjában, amerre csak az olló pákosztoskodik. A gyönyörű tisztáson kialakul egy jól működő városállam, egy egész kis ország olyan lakosokkal, akik békében élnek egymással, barátságban, kiegyensúlyozott körülmények között. És végre együtt is dolgoznak: amit a fiatal kecske lenyel, kezelésbe veszik, átalakítják, részekre bontják és felaprítják (ebben a kérődzés szerepe kulcsfontosságú), és végül olyan anyagokat alakítanak ki belőle, amelyek már könnyen bejutnak a kecske szervezetébe, és táplálják azt… Ha nincsen ez a hatalmas “ipari ország” a kecske gyomrában, akkor a kecske – megdöglik.