3.800 Ft
Ez itt egy ismeretterjesztő könyv, mindenkinek, aki szereti a kecskéket, érdeklődik a tartásuk iránt. Ebben a könyvben összefoglaltam 15 évnyi aktív kecskés tapasztalatomat, kicsit másképp, mint a szakkönyvek teszik. Igazi „szak” témákról nem írok külön, mit például a precíziós takarmányozás, a tejtermelés háttere, gazdaság elindításának könyvelési és ENAR tudnivalói – ezekre ott vannak a tényleg hozzáértők és a rengeteg egyéb szakkönyv. Itt csak arról mesélek, ami a gyakorlatban történik, a mindennapi életben, egy működő hobbi állattartó telepen.
Leírás
Minden, amit leírtam, valós, megtörtént, leginkább velem, családommal és kecskéinkkel. Köszönöm azoknak a kecsketartóknak, akik az évek folyamán megosztották velem tapasztalataikat, történeteiket és kérdeztek folyamatosan – nélkülük nemcsak ez a könyv, de a könyv alapját jelentő cikksorozat sem indult volna útjára.
Köszönöm a „régi” Kistermelők Lapjának, hogy öt éven keresztül adtak helyet a cikkeimnek, biztattak és ha kellett, megvédtek. Elsősorban Lengyel Zoli „bácsinak”, aki utat engedett a cikkeknek, és másodsorban Kerepesi Katinak, aki szerkesztett, javított és ha kellett, keresett az enyémek helyett más képeket – mert igen, a képek is MIND a saját állataim fotói…
Köszönet Fodor Ferencnek, a többször is emlegetett „Feri bácsinak”, aki eleinte ellátott mindenre kiterjedő tudásával. Neki kellene könyvet írnia, mert egyszerűen ami tudás létezik kecskékről, az ott van a fejében. Tata és Komárom térségében sokan és sokat tanultunk tőle.
Köszönet a családomnak, leginkább Luca lányomnak, hogy kibírta velem és a kecskéimmel az elmúlt sok-sok évet. És bár sokszor kimutatta nemtetszését, mégis mindig, mindenben segített, ahogy tudott, és tudom, hogy titokban megszerette némelyik kecskét. Nem titok: a bakok az ő felügyelet alatt állnak, szent és sérthetetlen állatok! Édesanyám, testvéreim eléggé szkeptikusak minden vállalkozásommal kapcsolatban (nem is értem, miért?), de tudom, hogy nagyon szurkoltak nekem mindig, születésemtől fogva – külön köszönet érte!
És végül köszönöm maguknak a kecskéknek. Néha ördögök, néha angyalok, de mindenképp az életünk részévé váltak, elláttak minket tejjel, hússal, mosolygásra és szitkozódásra bírtak – megérdemlik, hogy jobban odafigyeljenek rájuk az emberek.